Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szepes Mária (1908-2007) haikui 2.

2012.02.26

NÉVTELEN

Ugye nem várod, hogy elnevezzelek,
megszámoljalak, követeljelek?
Nem állíthatlak bálványnak más hitek ellen.


NINCS NEVE

száma sem. Arcát nem ismerem. Mégis tudom,
Ő az egyetlen élő, igaz, elmúlhatatlan rokon
testvér, szülő, védőm és sugallóm.


FÉLELEM NÉLKÜL ÉLNI

csak az tud, aki mer mindennel szembenézni.
Jövője nem rémíti. Múltja nem dermeszti.
Tükre előtt is fogyó gyertyáját égeti.


A BELSŐ NAP

Szívgödrödbe gyúl ki álmod
mitikus éjében. Isteni gyógyítód,
Aszklépiosz figyeli hármas organizmusod.


AZ ÖRÖK SZIGET URA

túl a relatív időn, csillagokon,
derűvel űzi el a fekete gondot.
Mosolya félretolja a felhőt a napról.


EGYEDÜL VAGY

amint elhiszed magányod. Hozzád hajolhat
az égbolt. Tárt karját feléd nyújtja egy angyal,
nem látod? Tagadásod maga a kínpad.


TUDOD-E

hogy a belső csend lelked gyógyforrása?
A jeges ma elől takarót sző rád egy kegyes párka.
Egyszer majd ráébredsz mitikus önvalódra.


HA HÍVOD

beomlik hozzád minden rossz.
Félelmed tárgya már nem a víziód.
Testet ölt. Áthatol a húsodon.


ROSSZ DRAMATURG ÍRTA

és rossz rendező irányítja e komédiát bizony.
Nem dicsérhetem. Bukás. Sajnálom.
Dilettáns. Darabját leveszik a műsorról.


HOLTAKKAL ÉLÜNK EGYÜTT

A halandóknak ámokfutó a testük.
Kiáltoznak, őrjöngenek, mit kezdjünk velük?
A másik parton várók türelmesek. Imádkoznak értünk.


APRÓ

molekuláidban a világegyetemet hordozod.
Egy-egy ganglionod rejti bölcs Megváltód,
a Szabadítót. Aki a végtelenre visszamosolyog.


NE TAGADD

repülsz is néha fantáziádban, álmodban.
De úristen, hová lett a szárnyad?
Ellopták? Vagy magad vágtad le szürke nappalodban?


SZENTSÉGES ÉG

miképpen hihettük, hogy rajtunk kívül
és körülöttünk döntenek végül
rólunk bíráink? Bennünk ítélkeznek.


ÉBRESZTŐ

Ne halj éhen a kimeríthetetlen,
erőt és fényt kínáló kincseskamrád mellett!
Nézz is végre rejtett harmadik szemeddel.


NE AGGÓDJ!

Ha foszló kapaszkodóid elengedted.
A senkiföldjén lebegsz, úgy érzed.
Várj, míg lélekszárnyaid lebbenését észleled.


HARMÓNIA

Porszem is csikorog a fogaskerékben.
Egy rossz gondolattól zavar támad az üzemben.
Zaklatott haraggal sohase aludj el.


IDŐTLENÜL

Nincs vége annak, aminek nem volt kezdete.
Akik összetartoznak, mágnes vonzza össze.
Végre! - kiáltják egymásnak örvendezve.


HIÁBA ROHANSZ

Sarkadban nyargalnak álarcos tegnapok.
Névtelen tettek, fedezetlen adósságok.
Nem bújhatsz el. Mindenért fizetned kell.


SEGÍTSÉG

kiáltod, s jönnek ők is. Kiváltanak
adósságaid bűntető fogságából,
ha az utat hozzájuk megtalálod.


KERESD HÁT

láthatatlan barátok szellőtől kavart nyomát,
fény jelbeszédét, csillanó lidércfutását.
Nincsenek közel. Nincsenek távol. Lelkedet várják.


KULCS

A csodálkozást soha ne feledd!
Akard a szépet, a jót mindig megtedd!
Bölcsek aranyának mágnese a lelked.


BŰNTUDATOD

hagyd már abba. Zsákutca.
Ne bujkálj a tegnapba vagy holnapba.
Légy egész, boldog, tevékeny! Ma!


MÁGIKUS AKARATTAL

kell megoldanod a megoldhatatlant.
Ne adj hatalmat zsarnok csillagaidnak.
Alattvalói ők a bölcs uralkodónak.


NE HIGYJ VAKON,

ne moralizálj! A fanatizmus fekete düh.
Sanyargat. Gyűlöl. Üres szavakká hűl.
Ha tudod az igazat, néma lelked megszelídül.


E FUTKÁROZÓ

csődület, kapaszkodó, karmoló kezek.
Untat bizony. Unok már minden tervet.
Holnap. Mi az? Egy pillanat, s mögötted lesz.


CSAPDA

ez bizony. Lelkén bilincs. Agya hallgat,
Megadta magát a nagyobb hatalomnak.
Szomorú néha. Szeret és nagyon fáradt.


FOSZLÓ

fátyol az idő. Szakadó, gyönge, áttetsző.
Aki belekapaszkodik rémült és esendő.
Szakadékba hull, amely kegyetlen és csonttörő.


SZIKRÁZÓ FELHŐ

a glóriája e sok holtnak hitt élőnek,
akiket szeretünk, s akik szeretnek.
Szárnyuk álmunkban simogatja szivünket.


ŐK TUDJÁK

E mélységben semmi sem valóság.
Szomjukat mérgezett vizekből oltják
az elítéltek. Eső könnyeikkel őket siratják.


BIZONYOS

hogy e senyvedés csiszoló korong.
Láthatatlan kéz szorítja hozzá a nyers gyémántot.
Minden fazettája tisztítja benne az Önvalót.


SÍKOK HÁBORÚJA

Mennyire fáj a testnek, aminek a lélek örül.
S gyászol a szellem, ha az anyag anyaggal közösül.
Micsoda misztérium ez a sok rejtély közül?


SZENVEDÉLYESEN

semmiért nem tudsz már hevülni,
haragudni, kíváncsian vágyakozni.
Kívülre kerültél. Jó így szemlélődni.


HOVÁ TARTOZOL?

Már tudod. Ide nem, az bizonyos.
Görcsbe fonódó szálakból lényed kibontakozott.
Szenvedtél érte eleget. Sok értéket hozott.


HOGYAN

Mindenki a maga módján, sorsa szerint.
Ne csak énjéért, a másikért is tegyen többet.
Önzetlenebbet. Ne szóval. Feláldozva önmagát, ha kell.


SENKIFÖLDJE

Aki földünkre tiszta szemmel néz
az igazat látja, mégsem fél.
Tudja, a vég felé tart. Halálra ítélt.


ORVOSOK

Nyüzsög a rengeteg nép. Tehetetlen
orvosok már a mindent tudó természetet
kérdeznék, de az némán gyógyítja magán az ember-sebet.


FÜST

Úgy száll imájuk tétova lelkük
bolyongó árnyai körül,
hogy csak sejtik, ez az utolsó percük.


LÉGÓCEÁN

Kijutni innen, de hogyan, hová?
Örvények, szörnyek, mocsok kötnek hozzá.
Mikor engednek bennünket máshová?


LILA GŐZ

Milyen édesen gügyög a hazug,
könnyezve, önmagába veszve zúg,
a pokol követeivel súg-búg.


SZÍNVARÁZS

Csak a virágok ismerik, meg a jós-álmok,
emberi szemnek silány utánzatok,
Pedig ők a kötő és oldó nagy gyógyítók.


FIGYELJ!

A teremtő ecset micsoda csodákat fest.
Pirosat, hogy örülj, sárgát és nyugtató zöldet.
Jelbeszéd ez is. De kár, hogy elfeledted.


MINEK?

A félelem a hazug halál gyökere.
Ültess magot az igaz időtlenbe.
Te leszel e virágzó világ istene.


ARKÁNUM

Nevess! Bánatod a démonok mérge.
Általuk kísért képzetek hályogának réme.
Szétpattan, amint az ég felgyűl körülötte.


NÉVADÓ

Testen innen, anyagon túl,
hozzád érkezett. Aki feléd nyúl,
hogy elűzze azt, ami mérgez tudattalanul.


ÜNNEP

Nekem a legnagyobb ajándék,
nyíló Harmadik Szemed! Isteni Ék!
látja, ami igaz, örök és szép.


VALLOMÁS

Felháborodok, ha felháborodok,
bár találok rá búsító okot.
Milyen az öröm íze? Emléke elkopott.


KÖZHELY

Milyen fárasztó embernek lenni!
Keresztedbe minek kapaszkodni?
Boldogság az örök bölcsőben elnyugodni.


HOMOKÓRA

Fogy az erő. A homokóra pora
már ritkásan hulló. Alul megtelt.
Az átfordító kéz vár. Pihen a szerkezet.


MÁR TUDOD

Elkerülhetetlen a sorsod,
azokkal együtt, akikkel megosztod.
Velük utolsó vacsorád fogyasztod.


BŰN-E

hogy csaló vagy? Bőrödből néha
kibújsz, nem gondolsz magadra,
s elönt a "nem-én" mámora.


HAZUDNI KELL

Hogyan mondhatnád meg nekik,
akik földi létüket gyötrődve védik,
hiábavaló kegyelmi kérvényük?


VITÁK

Mibe kapaszkodsz? Fiatal vagy, tudom.
Remélsz. Hiába hal ki a családod.
Te élni fogsz feszes bőrödben. De hogy?


CSILLAGTÓ

Merülj meg benne, a tiéd!
Miért féled villámló fényességét?
Tested elég benne, de kinyitja szellemed börtönét.


HATALOM

Ciántól részegülnek meg, akiket felemel.
Észre sem veszik, hogy beleőrültek.
Hiába tárul ki páva legyezőjük, végül ők a vesztesek.


ÁLMOK

Nehogy elengedd a fonalat.
Álmodban halhatatlan vagy.
Nappalaidban csak a halál arat.


HÁBORÚID

Pirruszi győzelem minden harcod.
Nem tudod fékezni őrjöngő akaratod.
Szívedet döfi át másnak szánt kardod.


ELMEZAVAR

Nem tudja, aki a másikban saját húsát marja,
mennyire fáj neki, ha meggyógyul zavart agya.
Nem sejti, akit öl, valójában szelíd orvosa.


HARMÓNIA

A harag pestis. Gyilkoló marósav,
ne élj vele! Ne őrizd magadban!
Szellemed ellenmérget kínál rejtett palackban.


HIT

Van-e vagy nincs-e? Buta kaloda
rejti előtted, a sok Kant-i kategória.
Rációd épp a megrendítő valót takarja.


GONDOLATKÖR

Az életet valaki összezavarta!
Az ember megvakult! Testét fukarul markolja.
A lelke sír, s elűzi azt, aki feltámasztja.


STRESSZ

Csak fuss, rohanj, száguldj az idő elől.
Bugyrod telik, tested gyorsan kidől.
Lelkedet a bárkába várja az ősi őr.


HALOTTAK KÖNYVE

Minden halott Osirissá lesz.
Szemed, füled csak akkor a tied.
A látás, hallás csodáját itt elvesztegetted.


ÉBREDÉS

A transzcendens öröm titkos rezzenés.
Örök önmagad emléke hozzád ért.
A szürke mulandóba szőve ez mindig a tiéd.


ISTENÉLMÉNY

Van emberen túli idő is,
amely a végtelenbe mélyen bemerít.
Szellemed ilyenkor nem kételkedik.


LELKI VÉDŐSEJTEK

Micsoda óriások! Legyőzik a képzelet árnyait.
Őrt állnak a küszöbön. A sötétre fényt vetít mindegyik.
Szövetségesünk a tudás és anyagoldó hit.


TŐLED FÜGG

Ha mindenben a keserűt keresed,
megtalálod, ínyed méreggel telt.
De Életfádról ajkadra hullhat egy mézcsepp.


CSEND

Balzsamoddá válik, csak engedd magadhoz.
Mosd le lelkedről a hulló vakolatot,
a súlyos, feloszló, zsarnok egocentrumot.


VULKÁN

Gaia halódik. Sebei kinyíltak.
Vénáiból piros magmafolyók fakadnak.
Elvérzik így. Agóniája gyilkol. Fojtogat.


HALHATATLANSÁG

Jaj nekünk! A gonosz is megmarad!
A bűnöző alatt a kötél elszakad,
s ámokfutó gyilkosként továbbszalad.


REMÉNY

Egyszer majd látni fogod az igazat is.
Amit indulatod súg, még hamis.
Szerencsétlen, aki önmagának hazudik.


FILOZÓFIAI HALÁL

Van, akiben meghal jobbik énje.
Egyetlen életen belül kihuny minden értéke.
Ingerek bábjaként működik üres teste.


ÚTVESZTŐ

Büszke vagy, - mondod makacsul.
Lelkedben megfeszül minden húr,
magányod kígyóként fon körül csontroppantóul.


BOCSÁNAT

Neked a szép a szép, és igaz a való,
a hamis, a csúf, a dadogó önmagát csaló.
Életfák templomában a mitikus Pán a súgó.


VÁKUUM

Hogy szívja be őket önsajnáló hazug szavuk,
mert elhiszik, hogy minden rejtett fekeke lyuk
a mennybe vezet. Pedig valamennyi a hóhéruk.


PROJEKTOR

Ne vetíts égi kéket a vérengző vércsére,
lélekmadarad belül csapong, nem az időben.
zengi örömhimnuszát. Halálfekélyt gyógyít vele.


ELMEZAVAR

Nem teszel semmit. Azt gondolod,
Úgyis lekésted a sorsvonatot,
s a másik halandón töltöd ki haragod.


MÁS VAGY

Az a baj ugye, hogy az egyformák közé nem illesz,
Fejed egy kicsit kiáll. Erről nem tehetsz.
Hogy lenyessék, ahhoz már nincs bennük mersz.


MI KÖNNYEBB?

Gyűlölni, szeretni, szülni vagy ölni?
Jaj, ne felelj! Oly lesújtóan vetíti
bíránk ítéletét, amely általunk földünket megsemmisíti.


LIDÉRCNYOMÁS

Ébredj Teremtő, aki álmodsz bennünket!
E szörnyű víziókból sikoltva ébredj!
Fulladsz, hörögsz. Boszorkány ül a melleden.


VERŐLEGÉNYEK

a percek. Buborékban gubbasztó ördögfiókák.
Hogy becsapnak, elszállnak, elpattannak, tudják,
Örülnek, ha gyászolja őket a buta nyáj.


VALAKI

Van-e közöttük, aki számít?
Minden promenádon büszkén feszít,
közben rémülten a másik partra sandít.


CSENGŐ

Megszólalt, hogy ébredj fel végre!
A rövid éj szép álomfoszlányainak vége.
Jön a hazug, rohanó nappal. Mivégre?


KÁR

Olyan nehéz megérteni az igazat annak,
akiben csak a torz hazugság arat.
Sorsbírák zúzzák össze e nyomorék prizmákat.


FEJLŐDÉS

Ki ne vétene önnön mértéke ellen?
Messze jár attól, hogy céljához érkezhessen.
Sok teste elég még addig a tűztengerben.


MORÁL

Nemcsak az ember csontja lehet nyomorék.
Veszélyesebb, ha lelkén támad lék,
lényébe a mocsár gáttalanul önti fekélyét.


ERETNEKSÉG

Micsoda létforma ez, ismeretlen teremtő Istenem!
Ha álmodban alámerülsz mélységibe, elfog-e a rémület?
S ha felébredsz, kacagsz-e rajta, mert nem hiszed?


SALAK

Micsoda szótömeg. A föld nem bírja el már a szemetet.
Hová tegyük? Égessük el? Füstje marja tüdőnket.
Agyunkban, ágyunkban férgek nyüzsögnek.


REMÉNYTELEN TANÁCS

A hazugság nem segít. Nem old meg semmit.
Torz tükörképed, ami visszatekintve int,
Jöjj! S megnyitja előtted a pokol kapuit.


KÖNYÖRGŐ HÍVÁS

Gyertek elő, ne bújjatok előlem
Akik a zuhogó vízözönben alámerültetek.
Legalább simítsa meg a szívemet szellem-kezetek!


KONTAKTUS

Kinyílik néha titkos szemem.
Ők szólnak rám: jelen! Jelen!
Siess! Üstökös rohan fölötted.


URÁNUSZ

Reng a föld mindenütt ahol emberi indulatok
Egymásnak esnek. Tűz hull az égből,
állatok menekülnek. Az Apokalipszis lovasai kitörtek a Bibliából.


FIGYELMEZTETŐ

Ideje végre, hogy ne a halálos éjre meredj,
hanem a sötétség mélyéből születő napkeltére.
E sugarat kövesd, hogy el ne tévedj!


ÁRNYÉK

Önmagát megsemmisítő.
A gonosz sohasem volt olyan leleményes,
Mint e pokol-katlanná izzott évezredben.
S a legostobább is, közel hozta vele az eget.


REAKCIÓK

Szabad lett, ami tilos volt. Kevesen élnek vele.
Aki mindentudónak hitte magát, üres a feje.
Beszél és süketnéma, elborult isteni emlékezete.


VÁLASZTÓVÍZ

Ne beszélj másról. A névtelen láthatatlanok
most döntenek a föld sorsáról, múltról és világról.
Napi gondod sok. Tudnod kell végre hová tartozol.


ERŐPAZARLÓ

Most beszéltem egy asszonnyal, aki kérdezett,
de konok akarnokként önmagának felelt.
Dönteni próbál a sors helyett, hiába mondom: nem lehet.


NE!

A szorongó súlyra, amely elárad a lélekben,
Jaj ne mondjunk rossz, fekete igéket.
Nagyon erősek. Mind testté lesznek. Igéznek.


FIGYELMEZTETŐ

A végtelent a végessel mérni nem lehet,
Noha mindkettő egymás ellen működik benned.
Amit markolni vélsz, az véges. A végtelent nem érintheted.


MEGKÜLÖNBÖZTETŐ

Ne engedd magadhoz a mindent összezúzó kételyt.
Ami zavaros, szűrd ki. Ne tüskét gyújts arany helyett.
A maró, öncélú gyanútól lyukas tarisznyád elejti a lényeget.


TANÁCSADÓ

Irányítsd jobban a kedved. Ha a fényt kizárod,
Magad penészes, szürke pincébe zárod.
Lelked sír, mert szárnyas napkeltéd elmulasztod.


REINKARNÁCIÓ

Kell, hogy tanuljon belőle, aki létrehozta.
E csődöt. Felelnie kell, rejtélyes bírája szólítja.
Ítéletet mond, szörnyűt. Amit tett, átéli önmaga.


HONNAN VESZI MÉGIS

hogy van öröklét is? Agyába ki csempészi
a hitet, vágyat, sóvárgást rá, hogy eléri.
Valaki benne, aki talán emlékezetében őrzi.


BIZONY

nem pusztul el soha. S ez ijesztőbb,
mint valamennyi kereszt és mély sírgödör.
Mert felelned kell mindenért, ha kinyílik test-börtönöd.


KÁR

Gyermekek szülői ma sokszor mostohák.
Tömik őket, de nem azt adják, ami gyógyulás.
Létük fényűző környezetben vacogó magány.


A FÖLD

dühöng. Mi köze e siserahadhoz?
Végeznie kell ezernyi titkos dolgot.
Tűzzel-vízzel mossa le az áldás az ember-mocskot.


KONZÍLIUM

Terra gyógyítói összehajoltak.
A beteg csak akkor gyógyul, ha szérummal
megfékezik rajta a terjedő gennyes pokolvart.


BIOENERGIA

Taszít és vonz. Zsákutcába hív,
vagy meredek hegy szentélye felé indít.
Magad döntesz, melyik út visz el a célig.


ASSZÓ

legtöbbször takaró. Hártya. Nincs súlya, mélye.
A képzeletben rejlik léte teremtő ereje. Akit a
jóról meggyőzni akarsz, gondolat-tőrként szúrd a lelkébe.


HAHÓ!

Hol egy barátom, akivel egy vagyok?
Tudod, nekünk segítenek a láthatatlanok.
Mint én, te csak sebet kötözz és tedd a dolgod.


SZÁRNYRAKELT EMLÉKEZET

Nincs torlasz, ami útját állhatná.
Ha rájössz, az ő útja Atma.
Hogy elébe jöjjenek a névtelenek, azt várja.


VAJON

jönnek-e? Nem. Mellette vannak.
Benne forrnak, súgnak, búgnak.
Nincs nyugtod tőlük, haza hívnak.


AMÍG ELFOGADOD

az aids-es tűt, ami rövid mámort ad,
a sűrűre szőtt halálcsapda foglya vagy.
Fordított optika ez. Ha a szellem győz, a test jajgat.


MEKKORÁT CSATTAN

a csapóajtó. Hallod? Álombeavatásod
kizárja reggel, amit oda dob tudatod.
Hitvány kacat, csak a múlóra használhatod.


NE HIBÁZTASD

aki becsapott. Nem ő a hibás.
Te vagy, aki nem mérte szavai súlyát.
Vakhit mágnese hívta be. Vámpírt engedett hozzá.


ÁLLATOK

A szívem átmelegszik, ha egy cicára gondolok.
Milyen gyönyörű! Kecses. Borostyánszemű kobold.
Többet tud rólunk, mint amit gondol buta rációnk.
Ő a halhatatlanról dorombol.


HÁLYOG

Kell, hogy szemüket e fátyol borítsa,
míg ivarszervük gyönyörrel fajukat szaporítja.
Legalább nem látják a halálbélyeget rajta.


RASZTER

Oka van annak, hogy valaki bújik
a baj elől. Tagadja a vihart, ami közeledik.
Mikor rászakad az égbolt, sértődötten imádkozik.


NANA!

Emelik mutatóujjukat a felelősök.
Nem szabad, haszontalan gyerkőcök.
Ejnye! Csúnya dolog fagyottan heverni a földön.


SÁMÁNOK

A természet fiai a sámánok,
többet tudtak, mint a mai orvosok.
Akik hitet adnak, lehetnek-e pogányok?


OPERÁCIÓ

Hálátlan lennék, ha nem köszönteném,
aki testemből kiemelt egy burjánzó részt,
amely anyadühében teremteni vélt.


CSONTTÖRÉSEK

Szaturnusz szolgái a csontjaink is.
Megroppan, figyelmeztet, sorsot teljesít mindegyik.
Hóhérukat az elítéltek mégsem dicsérhetik.


AMI ÉRTHETŐ

Halálközelben az ember nem néz a jövőbe.
Legfeljebb néha a múlt sajog benne.
S csendesen vár az örök jelenben.


RIADÓ

Minden élőlény SOS-t sikolt.
A néma, jelekkel vádolja a sorsot.
A süket és vak anyagot harácsol.


PÁLYAUDVAROK FEKETÉZŐI

Hamis perceket árulnak, titkon.
Azt hiszik, nem fizetnek érte adót.
Pedig őket is kifosztják az igazi hatóságok.


TÖPRENGŐ

Kevés volt a hit és fogy a tudás?
Ugyan! Ez csak néhány perces állomás.
Jegyem érvényes. A vonat visz tovább.


OSTOBA KATEGÓRIÁK

Kivel pereljek? Azzal akinek
szervezetében egyetlen sejtként élek?
Holnapra a láthatatlanok úgyis kicserélnek.


BOLONDSÁG

kunyerálni érte, hogy ganglion legyek?
Még nincs érdemem rá, mit tegyek?
El kell játszanom hozzá sok tarot-szerepet.


MEGÉRTE-E

e gonosz tréfa, hogy ágálunk,
foszló jelmezekben, s az leszakad rólunk?
Ha vége a farsangnak, csak akkor leszünk igaz magunk.


VIGYÁZZ!

Mélyre szánts, aranymagot vess,
hogy dús legyen tápláló termésed,
amely az életnek tartja meg szellemed.


JÖVŐ

Mindenki felelős érte. Te is. Én is.
Gyógyítanunk kell a testek fekélyeit.
Lélek sínylődik benne. Börtöne kulcsát kéri.


SZENT

Aura övez valamennyi embert.
Sokakban e sugárzás radioaktív méreg.
Glóriát feje körül csak a Messiás viselt.


VÉDŐBESZÉD

Celládban ülsz és kérdezgetnek.
Nem látod ki az. Hangja belőled cseng.
Vallanod kell. Legalább önmagadnak.


ELSZÁMOLÁS

Tartozik és követel. Melyik rovat hosszabb?
Tartozásod fogyott talán, követelésed tagadd.
Húzd át piros iksz-szel, semmit se akarj.


SEGÍTŐK

Már nem taglóz le a részvét,
sok jajgató maga okozza vesztét.
Semmit sem tud és semmit sem ért.


FINÁNCOK

Mindent kikutatnak, lelkembe túrnak.
Papírjaimat nézik, hátha hamisak.
Csak utána engednek a Bárkába, meztelen utasnak.


KÉSZÜLŐDŐ

Valamennyien csomagolunk. Te mit viszel?
Csomagod túl nagy. Megtöltötted vágyaid köveivel.
Még nem tudod, a vámnál elveszik tőled.


VITA

A költő ma, ha mer, Istennel veszekszik.
Nem tudja ki ő, valóban hol lakik.
Hogy az emberben él, attól iszonyodik.


SZEGÉNYEK

Akik nem veszik észre életükben a csodát,
létükre ráengedik a hétköznap csordáit.
De ez surran utánuk. Újra és újra megmutatja arcát.


BELETÖRŐDÉS

Nem gondolják végig e halandók,
bölcsőjük nem kezdet, s nyílik minden sírbolt.
Szerettem volna megosztani e titkot.


HÓHÉROK

Uram, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek.
Az ö nyakukon is szorul a hurok, amit másnak vetnek.
Tömött zsebekkel, zsíros szívvel halnak meg.


KORÁN KELTEM

Életálmom nappalától káprázik a szemem.
Nem lát. Az őstenger magzatvizében árnyak kísértenek.
Csak éjszaka ismerem fel az igazat, de elfelejtem.


ALÁZATTAL KÉREM

vigyázzatok rám, akik intézitek sorsom.
Kockázatos út ez. Felidézem a Kylkhórt.
Ahol kötöttem, a törvény szerint ott oldok.


KÖZJÁTÉK

Lidércek tánca már nem hitet el.
Földünk a pokol vesztőhelye lett.
Álmomban anyagon túlra lesek.


GYÓGYÍTÓ

Szűrd ki a reményből, vedd be.
Folyékony fényét ontsd minden sejtedbe.
Dúdoljon benned a felhők éneke.


TALÁLKOZÓ

Hosszú az alagút. Egyedül ballagsz.
A végén azonban világosság csillan.
Ők várnak ott felszabadultan.


BEISMERÉS

Mindenem megvan, csak elrejtőzik,
Hiányuktól néha a lelkem is fázik,
míg önvalóm lángja a lényembe aranyat gurít.


HÁLA

Boldogító a magánytalan magány.
A csend selyempalástom az életfán.
Ki törődik azzal, hogy drága érte a vám.


ÁLOM

Este a kishalál álmának adom üres testem.
Szelíd dajka ringat, nagyon szeretem.
Szellemem tárt szárnnyal felröppen.


KÉRDÉS

Minek? Kinek? Hová? Mi dolgom az időben?
Személyem kialszik az édes, halálos éjben.
E Klepszidrán a melódiát már nem én pötyögtetem.


FAGGATÓZÓ

Mi az hogy én? Mi az hogy Te?
Bábjáték fűrészporos harlekinje.
Előadás után némán pihen, sarokba vetve.


FÁRADTSÁG

Csak az lenne? Nem tudom. Aurák keveredése.
Súlyos, zavaros az érzékeny öregség részére.
Az individuum tömeggé lesz. Ingovány. Fertőző férgek fészke.


NOSFERATU

Mennyi vámpír vegyül az emberek közé.
Egyik sem tudja, hogy e név az övé.
Csápja láthatatlan. A gyönge vére benne válik erővé.


VALAMI TÖRTÉNIK

az utolsó percben - mondják az ifjak, szülő asszonyok.
Eljönnek értük az égi robotok, vagy kegyes angyalok.
A lavina megáll. A múlt elégett ugyan, mégis lesz, ami volt.


RENDBEN VAN

Senkise igazi jós. A történelmet rejtett erők írják.
Csak játékuk a képzelet. A természet nem nyit, nem zár.
Kiszámíthatatlan, szüntelen omló, épülő gigászi vár.


TUDÁS

Az élmény felismerés. Sorsot formál. Kötelez.
Meztelen szívével nem rohan szöges sírkerteknek.
A teremtő a mulandót zárja körül. A beavatott
elkötelezte magát az öröknek.


MIÉRT ROHANSZ

kísértetek után? A távolság évezredek óta ugyanannyi.
Tüdőd zihál, kiáltó szavad egyik sem érti.
Állj meg! A múlt zsákutcáit a jelenben pihened ki.


GYÖNGE VAGYOK HOZZÁ

hogy mindenkin segítsek. Tenyerem nyújtom,
hátha megfogják. Az ő erejük is fogy.
Ennyi telik tőlem. Terméketlen így a szánalom.


KI TEHET RÓLA

hogy halandónak született? Ezt kellene
kideríteni. Rémét elűzni végre,
tudni és hinni, a halál a hazugság vetülete.